Na de mielőtt a lecsó közepében találnánk magunkat, pár szóban hagy mutassam be, mi előzte meg a másnapi foglalkozást. Mindenkit meglepett a tény, hogy milyen hosszú ideig kell tölteni egy elektromos kisbuszt, igy a csapat majdhogynem a semmi közepén álldogált odafele egy jó negyven percet, de aztán sikeresen odaértünk a Zengővárkonyi szállásunkra, ami amellett, hogy gyönyörű helyen volt, tökéletes helyszint szolgáltatott egy kis csapat fejlesztésre is. Beni rengeteget készült nekünk mentoroknak feladatokkal, és személy szerint hozzám ez tett legtöbbet szakmailag az eddigi munkánk során, de úgy vélem a többiek is hasonló érzésekkel gazdagodtak. A következő nap, tehát május 10-én nagyon szívélyes fogadtatásban volt részünk. Mind a diákok, mind a kapcsolattartó tanárok várták az érkezésünket. Mentoraink közül, Miró, Lexi, Zalán, Levi, és Boti, illetve Beni ezen az alkalmon mint zsűri vett részt. A feladat kiírás meglehetősen tág értelmezésű volt, egy csapat sem csinált hasonló megoldást rá.
